“A jelen pillanata az egyetlen pillanat, amelyben változni és változtatni lehet.” - Jon Kabat-Zinn

Keleten a meditációnak és a tudatos jelenlétnek (éber meditáció) közel 3000 éves hagyományai vannak. A nyugati világba a mindfulness kifejezés a 19. század végén került át Buddha tanításainak fordítása során, és 1979-ben az amerikai Jon Kabat-Zinn alkalmazta először szekularizált formában, a vallási környezetből kiszakítva, stressz-csökkentő gyakorlatok formájában. A mindfulness tehát eredendően egy meditációs technika, amelyet a pozitív pszichológia a buddhizmusból emelt be az eszköztárába. 

A mindfulness tulajdonképpen egy tudatos jelen-létet jelent. Elménk folyamatosan elkóborol a valóságból, a jelenből, és a múltba (emlékek) vagy a jövőbe (tervek, feladatok), illetve saját maga teremtette képzetekbe (vágyak, álmodozások) kalandozik. Így  elveszítjük kapcsolatunkat a jelennel, pedig életünk a jelen pillanatban zajlik. Ha csak a múlttal vagy a jövõvel vagyunk elfoglalva, és emiatt elmúlasztjuk a jelen pillanatait, akkor tulajdonképpen saját életünk apró kis darabkáit vesztegetjük el.  Valójában ez az egyedül rendelkezésre álló idő, mert csak a jelenben tudunk élni, érezni, szeretni.

A tudatos jelenlét kizárja a múltban való elmerülést és a jövővel kapcsolatos aggodalmaskodást. A gyakorlás során figyelmünket tudatosan a jelen pillanatra összpontosítjuk, csak figyeljük a történéseket és nem akarjuk megváltoztatni. A mindfulness gyakorlása fejleszti a figyelmet és a tudatosságot, csökkenti a stresszt, képessé tesz arra, hogy jobban átlássuk a lehetőségeinket és jobb döntéseket hozzunk, fejleszti az érzelmi intelligenciát és ezáltal hozzájárul kapcsolataink minőségének javulásához. A stresszt nem tudjuk kiküszöbölni az életünkből, de hozzáállásunkat meg tudjuk változtatni és meg tudjuk tanulni a kezelését.